2012. augusztus 12., vasárnap

Sókéregben sült hal

Régi álmom volt kipróbálni a sóban sütés módszerét! Édesapám nem tartozik a türelem mártírjai közzé és képtelen egyhuzamban fél óránál többet egy helyben ücsörögni, de a kapcsolati tőkéjének köszönhetően gyakran kerül frissen fogott halból készült étel az asztalunkra, így történt, hogy késő délutáni meglepetésként hazaállított egy jóbarát zsákmányának egy részével néhány vörösszárnyú keszeg (lat. Scardinius erythrophthalmus) formájában (de más halból is készíthető, megfelelő méretű tepsiben). Amíg ő az előkészítéssel foglalatoskodott, vetettem pár pillantást a világhálón fellelhető receptekre...

Egy biztos, sótlan nem lesz! Szóval sófóbiások és magas vérnyomásban szenvedők részére nem ajánlom. És nem is minden hétre ajánlott elkészítési mód, de remek móka annak aki régész vagy geológus ismerősét látja vendégül, vagy gyerekkori álma részt venni egy ásatáson, mert a végén a halacskák elővarázsolása nagyon hasonló egy lelet kőzetrétegből való kiemeléséhez! ;)




Hozzávalók:
5 db 10-18 cm-es keszeg előkészítve
(fej, uszonyok és zsigerek nélkül)
1 kg tengeri só
1 kg asztali só
1 evőkanál szárított morzsolt zsálya
  1 teáskanál durvára darált színes bors
2 tojás fehérje
1,5 dl víz
5 evőkanál olíva olaj 
3 fej fokhagyma
kis csokor friss petrezselyemlevél
1 citrom

Eszközszükséglete:

20x12 cm-es és 25x20 cm-es 
jénai vagy kerámia szögletes sütőforma

Köret:
párolt rizs
friss zöldség

Elkészítés:

A 2 kiló sót összekevertem a zsályával és borssal, hozzáadtam a tojásfehérjéket és kb. 1,5 dl vízzel összedolgoztam, olyan állagúvá, mint a jó tengerparti ázott homok, vagy játszóterek, kerti homokozók homokozóformácskáinak, várainak állaga (megint egy kis gyerekkori nosztalgia ;) )


1-1,5 cm vastagon elterítettem a sütőedények alján a só kb. 1/3-át, kézzel jól letömörítettem, a halak felületét bekentem egy-egy evőkanál olívaolajjal, így a végén a sótömb könnyedén leválik a bőréről és nem ragad rá! A halakat ráfektettem a sóra, hogy az edény szélétől 1-1,5 cm-re legyenek.


A belsejükbe arányosan elosztottam a megtisztított fokhagyma gerezdeket, mindegyikbe belegyömöszöltem egy-egy petrezselyembóbitát és két-két db fél citromkarikát.


Visszahelyeztem a halakat a sütőformákba.


A maradék fűszeres nedves sóval befedtem a halakat, jól rátömörítettem, hogy sehol se lógjanak ki a halacskák.


A sódombocskát ínycsiklandozóan pettyezik a fűszerek, a szélein pedig megcsillan a kristályok közzé ivódott víz! Itt kezdődhet is a visszaszámlálás a sütőbe helyezéssel.

A sütőt 220°C- ra (meleg, közel a legmagasabb fokozat gázsütőn) állítottam, 15 perc elteltével bekapcsoltam a légkeverést és további 30 percig sütöttem, a kisebbik, kerámia tálat kivettem, a nagyobb jénait megfordítottam és visszatettem további 15 percre.

A kis forma tartalmát összesen 45 percig sütöttem.


A nagy jénait 60 percig hagytam bent a sütőben.


Egy vaskos markolatú kés nyelével rácsaptam párszor a megszilárdult sókéregre, majd miután felrepedt...


...leszedegettem a sócserepeket...


...megfordítottam és az alját is feltörtem...


...igyekeztem minél több sót eltávolítani, lerázogatni és leseperni róla, már-már a kenőecset előkapásán gondolkodtam, írtam én, hogy olyan mint egy régészeti ásatás!


De mivel türelmetlenül a még langyos halat ettük meg elsőként apuval, így a bőrére még bőven visszaragadt a sóból, de így is lement nekem egy nagy pohár vízzel, édesapámnak meg egy nagy pohár sörrel kísérve!



Néhány túl sós bőrdarabka és a szálkák kivételével minden részét eltüntettük a puha, szaftos husinak, és az átpuhult krémes fokhagymákat is igazi csemegeként nyeltük utánna.


A jénai tartalmával már türelmesebben bántam, éjszakára hűvös helyre (de nem a hűtőbe) tettem kihűlni, ennyi só alatt még hűtő nélkül sem romlik meg 10-12 óra alatt!

Reggel feltörtem a sókérget...


...leszedegettem a felső réteg sót...




...és a kihűlt halakat könnyedén, minimális "sóragadvánnyal" emeltem ki! :)


Sokkal könnyebb volt a sót leseperni róla, szinte magától lepergett, mint langyos állapotban!


Hidegen is kitűnő, a belsejében sült fokhagyma pedig mennyei!