Sokáig kértem a szüleimet, hogy vegyünk egy mostanság divatos kenyérsütőt, hisz én megsütni, a többiek pedig fogyasztani szeretik a különféle kelt tésztákat. Erre 2008 nyarán egyik hétvégén apu közölte, tervezzek meg egy kemencét, nos mivel a házba nem fért be, az udvarra került. Miután édesapám kőműves lévén megépítette, kijelentette, hogy legfeljebb a fűtési és evési feladatokat látja el ezentúl a kemencével kapcsolatban, a többit pedig rám bízta. Ezt a receptet is a kemence ihlette, egyik húsvét előtt, de azóta már hagyományos sütőben is kipróbáltam...
Hozzávalók:
Kelt tészta:
60 dkg liszt
+ amit felvesz kidolgozás, szórás közben (max. 30 dkg)
3 dl tej
25 dkg margarin
2 egész tojás
50 g friss élesztő vagy 1 csomag szárított élesztő
15 dkg kristálycukor
1 csomag vaníliás cukor
3 cl rum vagy 1 evőkanál rumaroma
1/2 teáskanál só
Máktöltelék:
12 dkg mák
1 evőkanál kristálycukor
3 dkg mazsola apróra vágva
1/2 citrom leve és reszelt héja
1 csomag vaníliás cukor
Diótöltelék:
15 dkg darált dió
2 evőkanál kristálycukor
1/2 citrom leve és reszelt héja
1 csomag vaníliás cukor
Lekvártöltelék:
15 dkg baracklekvár
3 cl rum vagy 1 evőkanál rumaroma
A teteje lekenéséhez:
1 egész tojás
Elkészítés:
Kelt tészta:
A lisztet egy nagy keverőtálba szórtam, olyan nagymamás zománcos fajtába. A tejből 1 dl-t egy bögrében meglangyosítottam mikróban 20-30 másodperc alatt, kellemes meleg kell, hogy legyen, de ha a kisujjunkat beledugjuk ne égesse meg, különben meghalnak a kiszáradt, "alvó" élesztősejtjeink és nem csinálnak a cukorból széndioxidot ami üregessé teszi a tésztát. Ezt követően a tejbe 1 teáskanál cukrot szórtam, majd jól el szoktam keverni a beleszórt/belemorzsolt élesztővel, és hagyom "habosodni". Ezalatt megolvasztottam egy lábasban lassú tűzön, gyakran meglötyögtetve a margarint, de nem hagytam felforrni, sercegni, ezt követően hozzáöntöttem a maradék tejet, a felvert két tojást, a sót, a kristály- és vaníliás cukrot és a rumot/rumaromát. Addig kevergettem a cukros-margarinos tejet míg nagyjából fel nem olvadt benne a cukor, ezalatt az élesztős tej is a 2-3-szorosára "duzzad", majd mindkét tejes folyadékot a liszthez öntöttem.
A lisztet egy nagy keverőtálba szórtam, olyan nagymamás zománcos fajtába. A tejből 1 dl-t egy bögrében meglangyosítottam mikróban 20-30 másodperc alatt, kellemes meleg kell, hogy legyen, de ha a kisujjunkat beledugjuk ne égesse meg, különben meghalnak a kiszáradt, "alvó" élesztősejtjeink és nem csinálnak a cukorból széndioxidot ami üregessé teszi a tésztát. Ezt követően a tejbe 1 teáskanál cukrot szórtam, majd jól el szoktam keverni a beleszórt/belemorzsolt élesztővel, és hagyom "habosodni". Ezalatt megolvasztottam egy lábasban lassú tűzön, gyakran meglötyögtetve a margarint, de nem hagytam felforrni, sercegni, ezt követően hozzáöntöttem a maradék tejet, a felvert két tojást, a sót, a kristály- és vaníliás cukrot és a rumot/rumaromát. Addig kevergettem a cukros-margarinos tejet míg nagyjából fel nem olvadt benne a cukor, ezalatt az élesztős tej is a 2-3-szorosára "duzzad", majd mindkét tejes folyadékot a liszthez öntöttem.
Kézzel jól összedolgoztam a tésztát, ha túl lágy vagy folyós, ragadós lenne, további liszthozzáadással javítható a helyzet. A felolvasztott margarinnak, feloldott cukornak és felvert tojásnak köszönhetően csomómentes és egyenletes sárga színű lesz a tészta. Miután az edény falától és a kezemtől is elvált a tészta és minden csirízdarab egyöntetűen beépült a nagy "tésztagombócba", egy fél marék liszttel körbeszórtam az edény falát, illetve a tészta alját és tetejét is meghintettem, letakartam egy textil törölgetőruhával és félreraktam egy félórára kelni a konyha egyik sarkába 20-25°C-ra, nálunk a konyhában mindig melegebb van mint máshol pláne ha a tűzhely is használatban van.
Míg pihengetett a tészta, nekiláttam a töltelék elkészítésének, a mákot a cukorral összekeverve ledaráltattam apuval már korábban, a mazsolát apróra szoktam vágni késsel, így a mazsolafóbiások nem szúrják ki és esélyük sincs kiszedegetni, mert szerintem az íze elengedhetetlen a citrom és vanília mellől. A citromlé a mák -és diótöltelékhez is az összeálláshoz, kenhetőséghez kell az ízhatáson kívül. A házi baracklekvárunkat egy kis rummal/rumaromával szoktam még felturbózni.
A sütőt 175°C- ra (közepes, mérsékelt fokozat gázsütőn) beállítottam melegedni. A kemence befűtése szűk egy óra, azt megrendelem még a legelején a liszt kibontásakor aputól. (Bő 200°C fölé melegszik szerintem, de még sose mértük meg.) A másfél-kétszeresére kelt tésztát kinyújtottam, hosszú téglalapokra vágtam, egyik szélén megtöltöttem, majd szorosan feltekertem, a szélét jól hozzácsipkedtem az oldalához majd szépen belelapogattam, a végeit is jól lezártam eldolgoztam a rudaknak.
A rudakat óvatosan összefontam, nehogy eltörjenek, az alábbi kép nem a legremekebb fonatom, de a kisültek között pár mutatósabb is látszik, tepsi helyett pedig kapcsos tortaformába is bele lehet tekerni, szépen elrejtve a végeket. A tepsibe helyezést követően (margarinnal kikent, vagy szilikonos sütőpapírral bélelt) lekentem egy felvert tojással és tíz percre betettem a mélyhűtőbe az egyik kivett fiók helyére, ettől a megfagyott "tojásrétegtől" szebb színűre sül és kevésbé reped meg (ezzel a gyorsított eljárással sikerült megcsinálnom a tökéletes karácsonyi bejglit is a fél órás hideg helyes pihentetést kiváltva).
Az előmelegített sütőbe helyezés előtt nem szabad elfelejteni csigacsinálóval, vagy hústűvel megszurkálni az oldalát! Elektromos/gáz sütőben 180°C-on 60-90 percig, kemencében 50-60 percig szükséges sütni a szép rozsdabarna szín eléréséig, tűvel lehet ellenőrizni, de már a szín is elég jel arra, hogy elkészült!
Húsvétkor remek vendégváró finomság!
