Karamellkupola - Gasztrodekorálás

Kedvenc, sokakat ámulatba ejtő konyhaművészeti dekorációm a karamellkupola, bármilyen sütemény, torta feldobható vele. Nálunk évek óta a citromtorta elmaradhatatlan díszítő kelléke.

A dekorálás műveletének többszöri figyelmes elolvasását minden pepecselésre hajlamos alkotónak ajánlom a biztos siker élményének érdekében!

Hozzávalók:

50 g kristálycukor

1 teáskanál 10 %-os ecet

(két kupolára elegendő mennyiség)

Eszközszükséglete:

vaj, margarin
vagy 
vajas, margarinos csomagolópapír

tányér vagy márványlap

leveses merőkanalak

kis nyeles lábas

fakanál

teáskanál

FONTOS !!!

A KARAMELLDÍSZEKET ÉS KUPOLÁKAT CSAK TÁLALÁS ELŐTT HELYEZZÜK FEL A SÜTEMÉNYEKRE! Ugyanis a hűtőben felveszik a levegő páratartalmát és elfolyósodnak! A tálalást megelőző dekorálásig tegyük fénytől védett, jól szellőző, száraz, hűvös helyre őket!

Elkészítés:

Előszedem az otthon fellelhető összes merőkanalat, a külső oldalukat tapadásmentes bevonattal látom el a vajas, ill. margarinos csomagolópapírokkal, tányérra vagy márványlapra támasztom őket, amelyeket szintén átkenek a  zsiradékokkal. 

Kimérem az 5 dkg cukrot, karnyújtásnyi távolságba készítem az ecetet és a kiskanalat. A gyors és könnyű folyékony karamell kezelhetőség érdekében kis adagokkal érdemes dolgozni, egyszerre két kanálra elegendő ez a cukormennyiség. Az egyenletes hőeloszlás végett, az edényt érdemes gázláng esetén vasra vagy lángelosztó lapra helyezni.

Állandó kevergetés mellett először a cukorkristályok összetapadása, csomósodása tapasztalható.

Amikor egyöntetű aranybarnává válik a karamell és az összes cukorszemcse felolvadt, óvatosan a tűzről levéve hozzáadom az ecetet, ilyenkor sistereg, felhólyagzik és jelentős mennyiségű ecetgőz illan el, amit igyekszek nem közel hajolva beinhalálni, mert elég kellemetlen maró érzéssel jár, de túlélhető, ha mégis megesik. :P Ezután gyorsan elkeverem és nekilátok a kiöntésének.

Sugár irányban, mintha virágszirmokat rajzolnánk, kell elkezdeni a karamellcsurgatást a lábasból óvatosan, vékonyan öntve. A merőkanál nyelét kényelmes távolságban fogjuk a fejétől, nehogy a kezünkre is folyjon  a még forró édességből!

Miután körbeértünk csigavonalban, a közepéről kifelé haladva kell a második réteget felvinni, mint ahogy a pók szövi a hálóját. :)

Ezt követően 10-15 percig érdemes hagyni szilárdulni. A tányér, illetve márványlap felett dolgozva a lecsepegő és megszilárduló cukorcseppek felhasználhatóak csemegének, vagy türelmesebbeknél további díszítőelemként. Nálam már volt erre is, arra is példa, vagy mindkettőre egyszerre :P (lásd további képek a bejegyzés végén).

Ha több merőkanalat is előkészítettünk, akkor nekiláthatunk a következő adag cukor olvasztásának. A nyeles lábast és a fakanalat nem kell elmosni, hiszen újra össze lesz ragacsozva, a kristályok folyamatos mozgásban tartására kell odafigyelni, ill. a lábas pereméről visszajuttatni a lábas belsejébe az esetleg megolvadt és lecseppenni készülő karamellt.

Miután a kupola kihült, megmarkoljuk és egy óvatos csavarintással, mintha citromot facsarnánk, megmozdítjuk és leemeljük a kanálról. Ha mégis összetörne, ne essünk kétségbe, a széttöredezett darabok is dekoratívak (lásd lejjebb a további képeket)!

A leválasztást követően a kanál újravajazása, -margarinozása után nekiláthatunk újabb 5 dkg cukor olvasztgatásának.

Az elkészült cukordíszeket helyezzük egy tányérra vagy tálcára, amelyet szintén megvajazunk és tegyük fénytől védett, jól szellőző, száraz, hűvös helyre a dekorálásig!

Ha nem várjuk meg a karamell megszilárdulását, hanem amikor már a kezünk állja a melegét, kb. 2-3 perc hűlés után, és még formázható, akár láng vagy rózsabimbó alakúra is formázhatjuk, hajtogathatjuk, gyűrhetjük (lásd lent)!

Ha a kupola összeroppanna a merőkanálról való leválasztás közepette, egyenletes darabokra továbbtörögetve a torta oldalának lehet kiváló díszítőeleme (lásd lent)!

Kupolacsurgatás során lehulló megszilárdult cseppekkel dekorált tortaoldal:

Rácos hosszúkaraj sütőzacskóban (is) sütve

Keresztanyámmal annyit beszélgettünk a Rác ponty elkészítéséről miközben sütőzacskóban sütött csülköt falatoztam náluk, hogy a másnapi ebéd előkészületeinél össze is házasítottam a két módszert, édesapám és az öcsém legnagyobb örömére!

Hozzávalók:

1,5 kg csontos sertéshosszúkaraj
(8-10 szelet)
3 db paprika, lehetőleg háromszínű
3 fej vöröshagyma
3 teáskanál só

1/2 teáskanál őrölt kömény
1/2 teáskanál őrölt fehér bors

1,5 kg főznivaló burgonya
3 teáskanál só

 1 evőkanál sertészsír vagy olívaolaj
40 dkg piros és sárga koktélparadicsom
(megtisztítva, félbevágva 35 dkg)
1 teáskanál só
frissen őrölt bors ízlés szerint

450 g 20%-os tejföl
(1 nagy pohár) 

Eszközszükséglete:

2 db sütőzacskó lezárószalaggal együtt
hústű a zacskó tetejének kiszúrásához
egy mély tepsi
egy nagy fazék

Elkészítés:

A megmosott, megtisztított hagymát fél centi vastagságúra szeleteltem, a paprikákat úgyszintén. A 3 teáskanálnyi sót összekevertem a fehér borssal és az őrölt köménnyel. A karajszeleteket a sütőzacskókba fektettem egymás mellé, rászórtam a hagymát és a paprikát, majd meghintettem a fűszeres só felével mindkét zacskó tartalmát külön-külön.

A zacskókat lezártam a hozzájuk tartozó szalaggal.

A tetejüket megszurkáltam a hústűvel, hogy a felesleges gőz távozhasson sülés közben.

A 175°C-os sütőben 70-80 percig sütöttem. Ezalatt a megmosott héjas burgonyát feltettem főni a 3 teáskanál só társaságában.

A felforrástól számítva 60 percig főztem.

A koktélparadicsomokról eltávolítottam a szárukat, megmostam, majd félbe vágtam őket.

A 70-80 perc elteltével a tepsit kivettem a zacskós hússal, a húst a zacsikkal félretettem egy kerámiatálra, a tepsi alján szétoszlattam a zsiradékot. A megfőtt, villával megszúrva ellenőrzött burgonyáról leöntöttem a főzővizet és hideg vízzel felengedve 5 percig hűlni hagytam, ezután újra leöntöttem a vizet róla. Nekiláttam a héj lehúzásának és a megtisztított főtt burgonyát kb. 1 cm vastagon felszeleteltem és a szeleteket elterítettem a tepsiben. 

 

Rászórtam a paradicsomokat, 1 teáskanál sóval és frissen őrölt borssal hintettem, végül a sütőzacskókat felvágva rálocsoltam a húsok szaftos levét és a tetejére csúsztattam a karajszeleteket.

A tejfölt a húsok közzé bővebben, a tetejére vékonyabban juttatva, úgymond kifugáztam a művet!

A 175°C-os sütőbe visszatéve további 30-45 percig sütöttem, amíg a tejföl szépen rápirult.

A bőséges paradicsomos krumpliágyra fektetve tálaltam a szeleteket.

Ronda, de finom - gluténmentes boszorkányujjak

Az ősz egyik nagy kedvence a gesztenye, ha gesztenye, akkor egy kis rum és vanília a bolondítására! A formális ötletet pedig az egyre népszerűbb Halloween partik ihlették, a gluténmentességet, pedig egy két éve aktuális kollegina. Azóta nagy népszerűsége lett a családban kicsik és nagyok közt egyaránt: az ovis korúak kezdeti bizonytalan szemlélődést követően vigyorogva, egymást ijesztgetve fogyasztják, anyu kettesével ragadja meg és majszolva jön ki velük a spájzból! :) Illetve a répatortánál már említett amerikai szobatársam is hatalmas lelkesedéssel látott neki az elkészítéséhez, számomra meglepő módon még nem látott ilyesmit, holott ők exportálták nekünk a Halloween-t!

Hozzávalók:

250 g gesztenyemassza
(80% gesztenye + 20% barna cukor összetételű)
100 g őrölt mandula
100 g kókuszreszelék
2 egész tojás
1 citrom reszelt héja
50 g vaj

1 tasak Bourbon vaníliás cukor = 1 evőkanál vaníliaaroma

 3 cl nádcukor rum = 1 evőkanál rumaroma

1/2 mokkáskanál őrölt gyömbér

1/2 mokkáskanál őrölt kardamom

1/2 mokkáskanál őrölt fahéj

1 csipet só 

Díszítés:

50 g egész héjas mandula
vagy hántolt egész mandula
1 evőkanál baracklekvár
2 tojás sárgája a lekenéséhez

Eszközszükséglet:

keverőtálak
kis lyukú reszelő
nagy lyukú reszelő
folpack
tepsi és szilikonos sütőpapír
 kés a formázáshoz
konyhai ecset a lekenéshez
kis nyeles lábas

Elkészítés: 

A gesztenyemasszát kiveszem a mélyhűtőből 2-3 órával korábban, ezt követően nagy lyukú reszelőn lereszelem. Egy citromot alaposan megsikálok műanyag kefével langyos folyóvíz alatt, majd lereszelem a héját kis lyukú reszelőn. A tojásokat a sóval felverem, hozzáadom a fűszereket, a citromhéjat, a rumot és a vaníliát. A vajat elmorzsolom a mandula és kókuszreszelék keverékével. Végül a tojásos fűszeres masszába belekeverem a lereszelt gesztenyemasszát, és a mandulás keveréket és jól összedolgozom kézzel, majd folpack-ba csomagolom és 15-20 percre beteszem a fagyasztóba. Ezalatt a kis nyeles lábasban 3-5 dl vizet felforralok és beledobom az egész héjas mandulát hagyom újraforrni, majd leöntöm a vizet róla, kissé hűlni hagyom, ezután meghámozom, lepattintom róla a felázott héjat, a légbubis csomagolófólia pukkantáshoz hasonló mozdulattal! ;)

A fagyasztóban összeállt masszát előveszem és nekilátok a formázáshoz, henger alakúra alakítom, az egyik végét lekerekítem, megformázom a két bütyköt és vonalakat metszek rájuk, a másik végét bevagdosom késsel és bekenem lekvárral, az ujjhegyre felhelyezem a körmöt, azaz egy fél meghámozott mandulaszemet. Ezt addig folytatom míg elfogy a masszám. Megkenem őket tojássárgával, de ez el is maradhat.

170°C-os sütőben 10-15 percig sütöm, aztán egy tálba szedem a rémségeket!

Tojássárga lekenés nélküli változat:

Így fest tojássárgás lekenéssel:

Ha a mandulaszemeket is lekvárba mártva helyezzük fel, még látványosabb:

Jó szórakozást és szórakoztatást hozzá!

Sókéregben sült hal

Régi álmom volt kipróbálni a sóban sütés módszerét! Édesapám nem tartozik a türelem mártírjai közzé és képtelen egyhuzamban fél óránál többet egy helyben ücsörögni, de a kapcsolati tőkéjének köszönhetően gyakran kerül frissen fogott halból készült étel az asztalunkra, így történt, hogy késő délutáni meglepetésként hazaállított egy jóbarát zsákmányának egy részével néhány vörösszárnyú keszeg (lat. Scardinius erythrophthalmus) formájában (de más halból is készíthető, megfelelő méretű tepsiben). Amíg ő az előkészítéssel foglalatoskodott, vetettem pár pillantást a világhálón fellelhető receptekre...

Egy biztos, sótlan nem lesz! Szóval sófóbiások és magas vérnyomásban szenvedők részére nem ajánlom. És nem is minden hétre ajánlott elkészítési mód, de remek móka annak aki régész vagy geológus ismerősét látja vendégül, vagy gyerekkori álma részt venni egy ásatáson, mert a végén a halacskák elővarázsolása nagyon hasonló egy lelet kőzetrétegből való kiemeléséhez! ;)

Hozzávalók:

5 db 10-18 cm-es keszeg előkészítve
(fej, uszonyok és zsigerek nélkül)
1 kg tengeri só
1 kg asztali só
1 evőkanál szárított morzsolt zsálya
  1 teáskanál durvára darált színes bors
2 tojás fehérje
1,5 dl víz
5 evőkanál olíva olaj 
3 fej fokhagyma
kis csokor friss petrezselyemlevél
1 citrom

Eszközszükséglete:

20x12 cm-es és 25x20 cm-es 
jénai vagy kerámia szögletes sütőforma

Köret:

párolt rizs
friss zöldség

Elkészítés:

A 2 kiló sót összekevertem a zsályával és borssal, hozzáadtam a tojásfehérjéket és kb. 1,5 dl vízzel összedolgoztam, olyan állagúvá, mint a jó tengerparti ázott homok, vagy játszóterek, kerti homokozók homokozóformácskáinak, várainak állaga (megint egy kis gyerekkori nosztalgia ;) )

1-1,5 cm vastagon elterítettem a sütőedények alján a só kb. 1/3-át, kézzel jól letömörítettem, a halak felületét bekentem egy-egy evőkanál olívaolajjal, így a végén a sótömb könnyedén leválik a bőréről és nem ragad rá! A halakat ráfektettem a sóra, hogy az edény szélétől 1-1,5 cm-re legyenek.

A belsejükbe arányosan elosztottam a megtisztított fokhagyma gerezdeket, mindegyikbe belegyömöszöltem egy-egy petrezselyembóbitát és két-két db fél citromkarikát.

Visszahelyeztem a halakat a sütőformákba.

A maradék fűszeres nedves sóval befedtem a halakat, jól rátömörítettem, hogy sehol se lógjanak ki a halacskák.

A sódombocskát ínycsiklandozóan pettyezik a fűszerek, a szélein pedig megcsillan a kristályok közzé ivódott víz! Itt kezdődhet is a visszaszámlálás a sütőbe helyezéssel.

A sütőt 220°C- ra (meleg, közel a legmagasabb fokozat gázsütőn) állítottam, 15 perc elteltével bekapcsoltam a légkeverést és további 30 percig sütöttem, a kisebbik, kerámia tálat kivettem, a nagyobb jénait megfordítottam és visszatettem további 15 percre.

A kis forma tartalmát összesen 45 percig sütöttem.

A nagy jénait 60 percig hagytam bent a sütőben.

Egy vaskos markolatú kés nyelével rácsaptam párszor a megszilárdult sókéregre, majd miután felrepedt...

...leszedegettem a sócserepeket...

...megfordítottam és az alját is feltörtem...

...igyekeztem minél több sót eltávolítani, lerázogatni és leseperni róla, már-már a kenőecset előkapásán gondolkodtam, írtam én, hogy olyan mint egy régészeti ásatás!

De mivel türelmetlenül a még langyos halat ettük meg elsőként apuval, így a bőrére még bőven visszaragadt a sóból, de így is lement nekem egy nagy pohár vízzel, édesapámnak meg egy nagy pohár sörrel kísérve!

Néhány túl sós bőrdarabka és a szálkák kivételével minden részét eltüntettük a puha, szaftos husinak, és az átpuhult krémes fokhagymákat is igazi csemegeként nyeltük utánna.

A jénai tartalmával már türelmesebben bántam, éjszakára hűvös helyre (de nem a hűtőbe) tettem kihűlni, ennyi só alatt még hűtő nélkül sem romlik meg 10-12 óra alatt!

Reggel feltörtem a sókérget...

...leszedegettem a felső réteg sót...

...és a kihűlt halakat könnyedén, minimális "sóragadvánnyal" emeltem ki! :)

Sokkal könnyebb volt a sót leseperni róla, szinte magától lepergett, mint langyos állapotban!

Hidegen is kitűnő, a belsejében sült fokhagyma pedig mennyei!